Vannak olyan dolgok, amikre muszáj időt szánni. Azt nem feltétlenül tudjuk siettetni, hogy a hús hamarabb megfőjön vagy a víz előbb felforrjon, de vannak dolgok, amik egyszerin időbefektetéssel megtérülnek.

A második tavaszi intézménybezárásnál kezdtem előre tervezni, hogy mit fogok főzni, ami nekünk sem a könyökünkön jön ki és a gyerekek is többé-kevésbé megeszik.

Ezt követte a szükséges alapanyagok listába szedése. A tartós élelmiszert (ami általában szinte mindenhol ugyanolyan kiszerelésben, közel azonos árban és minőségben érhető el), megrendeltem valamelyik multitól, a gyümölcs, zöldség és a hús viszont a közeli piacról érkezik.

Itt megtaláltam a kedvenc hentesboltomat, ahol valódi élmény a vásárlás. A hentesek mind kedvesek, türelmesek a vevőkkel, van, hogy megkérdezik, mit főzünk, és aszerint válogatnak számunkra vagy dolgozzák fel részben a húst. Én például a csontos karajt kicsontozva és szeletelve veszem tőlük, a sertés combból pedig szaftos, de nem zsíros darabot kapok, miután megmondom, hogy pörkölt és gulyásleves lesz belőle.

Minden alkalommal 10-12 kiló hússal megyek haza, a zöldség-gyümölcs mennyiség változó. Otthon szánok rá 1-1,5 órát - akár egy főzés keretén belül is -, hogy a vásárolt húsokat szeleteljem vagy kockázzam, aztán sózva-borsozva, fóliába csomagolva a fagyasztóba tegyem.

Ezzel az elkövetkező alkalmakra spórolok időt magamnak, hogy a főzés húsos fázisát lerövidítsem. Általában már a főzés előestéjén kiveszem a szükséges húst, és időjárástól függően a hűtőben vagy a konyhapulton egy tálban olvasztom ki, így amikor elkezdek vele dolgozni, már csak meg kell főzni, sütni vagy párolni.